Búcsú
16 Feb 2022 3:16 PM (3 years ago)

Na jó, azért nincs olyan nagy vész. Búcsú ettől a felülettől. Nyilván ezt meghagyom, megmarad... itt kezdtem el bontogatni minden értelemben a szárnyaimat, de ezentúl újabb recepteket már nem fogok itt megosztani, a gasztroblogom átköltözik a www.tbreni.hu felületre. Az aktivitás szempontjából ígéreteket inkább nem teszek, de remélem azért majd ott is megtaláltok néha napján. Eddig mindössze két receptet hoztam, de ötleteim vannak bőven, ráadásul nem is kell olyan sokat várni arra, hogy beindulhasson a tavaszi gyűjtögetős időszakom a Bakonyban. Szóval találkozzunk a másik oldalon!
Reni
Van egy könyvem!
1 Feb 2022 4:34 AM (3 years ago)

Valamikor réges régen... szóval elég szép kis közösség követte ennek az oldalnak az alakulását, főztétek a receptjeimet, olvastátok a beszámolókat, amiket az utazásainkról írtam. Ahogy egyre inkább teret foglalt az életemben az esküvők világa, úgy kapott egyre kevesebb figyelmet Az élet napos oldala. Legalábbis a felszínen. Az érdeklődésem, lelkesedésem ugyanúgy megmaradt, csupán nem születtek blogbejegyzések, vagy csak nagyon elenyészű sűrűséggel. Rendszertelenül. A kísérletezési kedv megmaradt, a gasztonómia iránti rajongásom megmaradt, az ételfotózással járó bíbelődések ritkultak meg. Sokan, sokszor írtatok nekem üzeneteket, kommenteket, hogy szívesen lapozgatnátok akár nyomtatott formában is valamit tőlem. Hát itt van.
Tavaly októberben jelent meg az első (ki tudja, lehet az egyetlen) könyvem Metszéspontok címmel. Témája az utazás és a főzés, amolyan gasztronómiai kalandozás. Egy fotóalbum, emlékkönyv és receptgyűjtemény elegye, csodaszép formába öntve.
320 oldal, prémium művészi papírra nyomva, 210 x 270 mm méretben.
Mutatok néhány képet róla, még több információt pedig a
www.tbreni.hu oldalon tudhattok meg a kötetről. Ez a felület működik webshopként is, én üzemeltetem, így minden amit írtok, rendeltek stb. hozzám fut be egyenesen.

Már a korábbi években és most instagramom is megfejtettük, hogy elég kevesen ismerik a kalácsokba, kelt tésztákba használatos édes, cukros paprikás tölteléket és hogy eléggé tájegységtől függ (Mezőföld, Alföld) az ismertsége. Sokan teljesen elképzelhetetlennek tartják, hogy ez finom lehet, simán a pörköltalap íze ugrik be az embereknek és nem a paprika alapvetően édes karaktere. Nyilván nem muszáj ezt a kalácsot mindenkinek ezzel a töltelékkel elkészítenie, de én ezt a verziót mutatom meg, hiszen a csokisat mindenki ismeri már.


Mivel kovászos tésztáról van szó, így viszonylag hosszadalmas az elkészítése, de egy jó ütemezéssel simán beilleszthető a napba. Előtésztát kell készíteni, így ezzel mindenképpen kalkuláljunk, amihez egy jól etetett, érett 100%-os hidratáltságú kovászra is szükségünk lesz.
Szóval. Etessük meg reggel a kovászunkat, majd hagyjuk felfutni, habosodni, érni.
Hozzávalók az előtésztához:
- 100 g liszt (én felesben használtam teljes kiőrlésű tönkölyt és bl80-at)
- 20 g nádcukor
- 35 g aktív kovász
- 45 g víz
Keverjük össze őket, majd meleg helyen/szobahőmérsékleten hagyjuk a duplájára kelni. Ez nagyjából estére meg is valósul.
Hozzávalók a tésztához:
- 350 g liszt (felesben használtam itt is tk. tönkölyt és bl80-at)
- az összes előtészta
- 2 tojás
- 30 g cukor (mézet is használhatunk)
- 85 g puha, felkockázott vaj
- 8 g só
- 120 ml tej
Tegyük a só és a vaj kivételével az összes hozzávalót a robotgép táljába, majd 4-6os fokozaton dagasszuk 10-12 percet, ekkor adjuk hozzá a sót és dagasszuk további egy percet.
Adagoljuk a tésztához három-négy körben a vajat - a gép továbbra is menjen! -, de fontos, hogy mindig csak akkor adjuk hozzá a következő adagot, amikor már teljesen felvette a tészta az előzőt. Ez a folyamat rendesen igénybeveszi a dagasztógépet, így lehet a végén a kezünkre is szükség lesz. Ha a tészta csodálatosan ruganyos, tiszta az egész tál és el is válik gond nélkül a falától, akkor nincs más dolgunk, mint fóliával letakarni és éjszakára betenni a hűtőbe. (8-10 órára)
Másnap reggel vegyük elő a tésztát a hűtőből és osszuk két részre. Ebből a mennyiségből két normál méretű babkát tudunk sütni.
Készítsük elő a tölteléket, aminek a hozzávalói: 200 g vaj, ~5-6 evőkanál édes, őrölt fűszerpaprika (ez a paprika ízétől, intenzitásától függ, lényeg, hogy a paprika domináljon az ízében ne a cukor és a vaj), 5-6 evőkanál kókuszcukor (vagy bármilyen). Ezeket keverjük alaposan össze.
A tésztát nyújtsuk ki 2 mm vastagságúra, majd kenjük meg a töltelék felével. Tekerjük fel, mintha csigát készítenénk, majd hosszábban vágjuk ketté. (A képek mutatják, hogy hogyan kell kinéznie vágás után, és hogy kell de ha nem egyértelmű, a youtube-on biztos ezer videót találni erről és a formázásáról.) Csípjük össze a kettévágott rudaknak a végét, "fonjuk" össze őket.
Tegyük sütőpapírral bélelt formába (süthetjük kenyérformában, de tortaformában is) húzzunk a tetejére feszesen fóliát (ne érjen a tésztához!) és szobahőmérsékleten hagyjuk a duplájára kelni. Ez ismét jó pár órát igényelhet, érdemes 4-8 órával számolni attól függően, hogy milyen erős a kovászunk, illetve milyen a hőmérséklet a lakásban. Ha nagyon hideg van, akkor talán érdemes a sütőbe, felkapcsolt villany mellé betenni. Annak a melege tökéletesen elég a keléshez.
Ha a kalács megkelt, toljuk a kalácsokat 220°-ra előmelegített sütőbe 10 percre, majd csökkentsük a hőmérsékletet 200°-ra és süssük további ~30 percet.
Még forrón kenjük meg a tetejét kevés juharsziruppal.
Kiindulásom ez a recept volt.

Évekkel ezelőtt olvastam róla, hogy a füge levele ehető, sőt mi több olyan izgalmas íze van, amire nem is számítanánk. Már az illatából is lehet rá következtetni, hogy nagyon érdekes, ám ha megkóstoljuk, akkor nem is tudjuk pontosan hova tenni. Kicsit vaníliás is, tonkababos is.. kókuszos is. Lehet belőle jó kis szirupot és szörpöt készíteni, ezáltal saláták öntetébe, fagyihoz, desszertekhez felhasználni, használhatjuk pont ugyanúgy, mint a szőlőlevelet, vagy banánlevelet, tehát megtölthetjük, párolhatjuk, süthetjük.
Az aranydurbincs és a tengeri keszeg talán a legkönnyebben beszerezhető fehér húsú, ízletes tengeri hal itthon, így most én is durbincsot használtam.
Köretként jól passzolnak hozzá a saláták, a friss, üde ízek, így mi - ahogy sok egyéb esetben is - valamiféle uborkasalátát ettünk hozzá, de egy friss, zöldfűszeres paradicsomsalátával, salsával is jól működik. A halat készíthetjük így, ebben a formában grillen, de vasserpenyőben, a sütőben is tökéletes lesz. Jó ötlet a nyaralások alkalmával is, ahol általában szintén adott a friss hal és ha a mediterrán térségben gondolkozunk, akkor a fügelevél is bárhol begyűjhető kábé. Jajj de szívnám magamba a sós levegőt a grill mellett üldögélve...
Hozzávalók (2 főre):
- 1 nagyobb aranydurbincs
- 8 db fügelevél (mérettől függően kb. 6 db a hal körbetekeréséhez, 1 db a hasába, 1 db a szószhoz)
- 1 db kezeletlen citrom (ha nagyobb, akkor elég 1 db, de ha kisebb, akkor 2 db is elkél)
- só
- bors
- olívaolaj
Elkészítés:
- A halakat mossuk meg, ha nincs zsigerelve, akkor tisztítsuk meg és pikkelyezzük le.
- Tömködjünk a hasába 3-4 szelet citromot (fél citrom), és egy durván összevágott fügelevelet.
- A maradék fügelevéllel próbáljuk meg körbetekerni a halat és madzag segítségével rögzítsük hozzá.
- Tegyünk a grillre ~ 20 percre (max 10 perc oldalanként), vagy toljuk ugyanennyi időre a 225°C-ra előmelegített sütőbe.
- Ha a hal jól készült, akkor a bőre könnyedén lehúzható, a hús pedig leomlik a gerincről.
- A citrom másik felének facsarjuk ki a levét, keverjük össze ugyanannyi olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és aprítsunk bele finoman egy fügelevelet. Keverjük össze és ezt kanalazzuk a hal fehér húsára.

Hozzávalók:
- 500 g zsenge borsó
- 3 szál újhagyma
- 1 nagy marék spenót
- 1 csokor menta + néhány levél a díszítéshez
- olívaolaj
- só
- bors
Elkészítés:- A hagymát aprítsuk fel, majd pároljuk meg kevés olívaolajon, adjuk hozzá a borsót és öntsük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk és borsozzuk. Víz helyett használhatunk alaplevet is, ha éppen van otthon, vagy van kedvünk külön készíteni hozzá.
- Ha a borsó megfőtt (ez nem sok idő a zsenge borsónak), akkor merjük ki a felét és tegyük félre. - Az edényben maradt részhez adjuk hozzá a spenótot és a mentát, majd turmixoljuk simára. Ezt keverjük össze az egészben hagyott borsókkal, forraljuk össze és azonnal zárjuk is el alatta a gázt, mert elkészült a főzelék.
- Feltétként sarkantyúlevelet, borsóhajtásokat, lágy fürjtojást és bodzavirágot szórtam rá egy kis füstölt maldon só és gyufaszálra vágott mentalevél mellett.

Bizonyításképp, hogy nem csak megosztó és extra alapanyagokat szoktam használni otthon. 😜
Hozzávalók a morzsatésztához:- 1,5 csésze zabliszt
- 1 csésze aprószemű zabpehely
- 2 ek mandulaliszt (elhagyható)
- 0,5 csésze cukor (én kókuszvirágcukrot használtam, de lehet bármit, ami bevált nekünk)
- 1 tk. sütőpor
- 1 tojás
- 150 g vaj
- csipet só
A töltelékhez:- 3 csésze ribizli (használhatunk igazából bármilyen savanykás ízű bogyós gyümülcsöt - szeder, feketeribizli, áfonya, eper, málna, egres stb.)
- 2 csapott ek chia mag (lecserélhetjük 1 ek étkezési keményítőre, de nekem az nem volt itthon)
- 1/2 rúd vanília kikapart magjai (vagy 1 ek vaníliakivonat)
- 1 ek méz
- löttyintésnyi rózsavíz (ez elhagyható, de én szeretem. málnához, piros ribizlihez meg pláne!)
Elkészítés:- A gyümölcsöt éppen csak "rottyantsuk össze" a többi hozzávalóval egy forralóedénybe. Tegyük félre hűlni.
- A tészta hozzávalóit gyúrjuk morzsás állagúra. Gondolatban felezzük el és nyomkodjuk az egyik felét egy kb. 28x18-as tepsibe. Erre simítsuk rá a gyümölcsös ragut, majd morzsoljuk rá a maradék tésztát.
- Toljuk 180°C-ra előmelegített sütőbe 35-40 percre.
- Hagyjuk kihűlni, aztán szeleteljük. Tök jól csomagolható uzsonnának és napok alatt sem nagyon változik a minősége. Maximum egyre kevésbé ropog a morzsa. :)
Orgonás financier
30 Apr 2020 11:57 PM (5 years ago)

Így, Anyák napja előtt szerintem tök jó ötlet lehet. Ha nem is ebben a formában, de simán egy torta tetejére szórva, díszítésként is csodásan tudnak működni az orgonavirágok, akárcsak korábban az ibolya, vagy majd később a levendula.
A financier-t nagyon szeretem. Annó, amikor Szandra könyve készült -
Horváth Alexandra: Hangulatfüggő -, tesztsütöttem is és nyilván jó gyorsan fel is zabáltuk. Mert ez ilyen. Apró, hívogató, aranyos... zabálnivaló, na!
Szandra receptjéből indultam ki, aztán végül úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. :) Hát lett!
- 100 g vaj
- 100 g porcukor
- 40 g liszt
- 125 g mandulaliszt
- 6 tojásfehérje (normál méretű tojásokból)
- 8-10 orgonavirág (nem az az apró, hanem az egész fej)
- 1/2 vaníliarúd kikapart magjai
- + vaj a formák kikenéséhez és liszt a szóráshoz
- + feketeribizli (fagyasztott is jó, de el is hagyható; ribizli helyett használhatunk áfonyát is)
Elkészítés:
- Elsőként kezdjük a legaprólékosabb melóval: szedegessük le a virágfejekről az összes egészséges és ép apró kis virágot és osszuk két részre.
- Készítsünk barnított vajat. A vajat gyöngyözve melegítsük, alacsony lángon. A kicsapódó részeket folyamatosan kanalazzuk le. Amikor a gyöngyözés elmúlik (minimálisra csökken) és vajnak mogyorós illata lesz, elkészült a barnított vaj. Szűrjük le és még a forró vajhoz adjuk hozzá az orgonavirágok felét (nálam eléggé virágillatú barnított vaj lett a végeredmény). Tegyük félre és hagyjuk picit hűlni. Fontos, hogy a vaj barnítása alacsony lángon történjen, semmiképp ne égjen meg. (nem attól legyen barna, hogy odaégettük... mellesleg annak az illata sem lesz épp mogyorós).
- A liszteket és a porcukrot szitáljuk egy tálba, adjuk hozzá a tojások fehérjét, a vaníliarúd kikapart magjait (vagy vaníliakivonatot is használhatunk) és a másik adag orgonavirágot. Keverjük össze (ne túl sokáig!), hogy elvegyüljön minden alapanyag. Ekkor csurgassuk hozzá az orgonás barnított vajunkat és ezzel is vegyítsük el szépen.
- A formákat kenjük ki vékonyan vajjal és lisztezzük ki őket. Töltsük meg a formákat (ne csurig, hanem kb. 2/3-ig, mert nőni fognak), ha szeretnénk hozzá gyümölcsöt, akkor nyomjunk egyet a közepükbe, majd toljuk 200°C-os sütőbe 6-7 percre. (Erősen méretfüggő, hogy mennyi ideig kell sülnie, figyeljünk rá sütés közben. Ha barnul a széle, akkor pont jó!) Ekkor kapcsoljuk le a sütőt és hagyjuk bent még ugyanennyi időt.
Spárgaleves
28 Apr 2020 4:41 AM (5 years ago)

A legnagyobb munka a spárga megpucolása. Ha azzal megvagyunk, utána egy pillanat műve az egész.
Hozzávalók:
- 1 csomag fehérspárga (vékony!)
- 2 tojás sárgája
- 2 dl tejszín
- só
- bors
- szerecsendió
- friss zöldfűszer (turbolya, csírák, mikrozöldek, vagy csak simán petrezselyem)
- olívaolaj
- fürjtojás
Elkészítés:
- A spárgákat pucoljuk meg, vágjuk le a csúcsokat, rakjuk őket félre. A szárakat vágjuk 1 cm-es darabokra, majd tegyük fel főni annyi vízben, hogy +1 ujjnyival ellepje a spárgadarabokat. Sózzuk, borsozzuk és reszeljünk bele frissen szerecsendiót. Amikor már majdnem puha a spárga, akkor dobjuk hozzá a csúcsokat.
- A tojások sárgáját keverjük el a tejszínnel (egyébként én rizstejszínnel csináltam és azzal is tök jó, bár nem lesz annyira selymes, krémes), vegyünk hozzá egy keveset a spárga főzőlevéből (hőkiegyenlítés annak érdekében, hogy ne csapódjon ki a sárgája), majd öntsük a leveshez és alaposan keverjük el. Ha gondoljuk akkor ezt is lehet kész állapotnak titulálni, de akár össze is turmixolhatjuk. Én egészben hagytam a spárgadarabokat.
- A tetejét megszórom friss zöldekkel, kevés olívaolajat locsolok rá és néhány félbevágott fürjtojást is adok hozzá.

Igen, jól olvassátok, hogy itt nem a levélnek, hanem a bimbónak, a virágnak és a virágszárnak van szerepe. Többször belefutottam már ebbe a történetbe, ráadásul a Noma fermentálós könyvében is említik az úgynevezett "medvehagyma caprit" és nagyon kíváncsi lettem rá. Minden évben kijárunk medvehagymázni a Bakonyba, mindig találni olyan, egyáltalán nem frekventált és felkapott kirándulóhelyeket, ahol erdőt lehet járni és medvehagymát lehet szedni. Mivel per pillanat munkával nem nagyon vagyok ellátva, így sok mindenre volt időm, amit az elmúlt években csak halogattam.


És hogy milyen íze van? Tényleg totál olyan, mint a kapribogyó! Egészen meglepő volt kettéharapni az elsőt, a másodikat és a harmadikat... talán a tizediket is, mert hagymás ízre számítasz, közben már az illatában is jön a kapribogyó. Aki azt szereti, próbálja ki! Bár már erősen virágzik a medvehagyma, az árnyékos részeken még bőségesen akad bimbóból is. Csak úgy mint a leveleknél, egy tőről csak 1-2 bimbót szakítsunk. A virága pedig csodálatos salátákra, tésztára, pitékre... :)
Hozzávalók: (2,5 dl-es üveghez)
- annyi medvehagyma bimbó, amennyi megtölti az üveged
- 1 dl ecet (én almaecetet javaslok)
- 1,5 dl víz
- 100 g cukor
- 50 g só
- zöld kardamom
- koriandermag
- egész bors
Elkészítés:
- A hozzávalókat, leszámítva a bimbókat forraljuk össze.
- A bimbókat felhasználhatjuk szárával együtt, vagy azoktól megszabadítva (a medvehagyma virága, bimbója, levele, magjai, szára is ehető). Mossuk meg, majd tegyük a kiforralt üvegbe és öntsük fel az ecetes lével.
- Zárjuk le az üveget és rakjuk sötét helyre. 3 nap érlelés után már fogyasztható. Tökéletes halakhoz, salátába, szószokba... :)

Csengével - az 5 éves unokahúgommal - már megsütöttük együtt ezt a sütit, akkor kerek, 20 cm-es formába került és "igazi" torta lett belőle. Szülinapi. Akkor nem volt időm/türelmem/kedvem lefotózni, így gondoltam majd a húsvéti hétvégére összedobom megint. A felét lefagyasztom, a másik felét meg eleszegetjük a reggeli tea/kávé mellé. (ez amúgy egy 4 fős családnak egyáltalán nem óriási adag, de nálunk praktikusabb lefagyasztani, így már nem unjuk, mire a végére érünk)
Hozzávalók:
- 420 g reszelt répa / 4-5 db (a nagyobb lyukú reszelővel; ez lehet akár cékla, sütőtök, paszternák is, ha nincs sárgarépa)
- 120 g cukor (én kókuszvirágcukrot használtam)
- 250 g liszt (az a legjobb ebben a sütiben, hogy bármilyen liszttel működik, legyen az zab, tönköly, mandula stb.)
- 200 ml olívaolaj
- 4 tojás
- 75 g mazsola (helyettesíthető bármilyen aszalt gyümölccsel, pl. sárgabarack)
- 75 g pisztácia (helyettesíthető bármilyen olajos maggal, pl. mandula, dió, törökmogyoró)
- 1/2 csomag sütőpor (2,5 kk)
- 2-3 tk. garam masala (itthon szoktam őrölni, mert minden fűszer megtalálható külön-külön is az alapkészletemben, de ha valakinek nincs, akkor: kardamom, fahéj, szegfűszeg, bors, csillagánizs stb.)
csipet só
A krémhez:
- 300 g szobahőmésrékletű mascarpone (vagy philadelphia, vagy desszertekhez alkalmas krémsajt)
- 3-4 ek juharszirup (vagy bármilyen édesítő)
- 1/2 rúd vanília kikapart magjai
- 1 lime reszelt héja (vagy citrom)
- 1 kk őrölt kardamom
Elkészítés:
- Keverjük össze a tészta hozzávalóit alaposan, majd töltsük kivajazott sütőformába. Mehet 20 cm-es kerek tortaformába, vagy bámi másba is.
- Toljuk 175°-ra előmelegített sütőbe bő egy órára, tűpróbával ellenőrizzük az állapotát. Ha még nem jön ki tisztán a tű a tésztából, süssük további 10 percig.
- Hagyjuk a süteményt teljesen kihűlni.
- Keverjük ki a mascarponet a többi hozzávalóval, majd kenjük a sütemény tetejére. Díszítsük ízlés szerint durvára tört pisztáciával, ehető virágokkal és virágszirmokkal.

Az a helyzet, hogy muszáj a kovászomat leszázalékolnom, hűvösre küldeni és minimálisra csökkenteni vele a kontaktot. Heti egy kaja, aztán viszontlátás. Annyira rá lehet kattanni, hogy jobb lesz ez így. Mindenkinek.
Ehhez a recepthez én édes (kemény) kovászt használtam, ami úgy készült, hogy kivettem 100 g-ot az anyakovászomból, megettem, azaz adtam hozzá 100 g lisztet, 50 g vizet és 20 g mézet. Ez egy keményebb, 50%-osan hidratált kovász, így gyakorlatilag minden etetésnél egy gombócot tudunk belőle "dagasztani". Hogy a sima kovászunkból édes legyen, 3 etetésre van szükség és a harmadik etetés után már használhatjuk is.
A receptben leírt kelesztési/pihentetési idők nagyban függnek a kovász erősségétől, így ezt erősen befolyásolhatja. Hagyatkozzunk a saját érzékeinkre! :) (egyébként amondó vagyok, hogy az édes kovász mindenkinél gigaaktív lesz)
Hozzávalók a kalácshoz (3 kisebb méretű kalács):
- 400 g fehérliszt
- 200 g tk. tönkölyliszt
- 180 g édes kovász (a kovász a lisztmennyiségnek általában a 25-30%-a)
- 280 ml zabtej (nyilván lehet sima is, csak nekem az nincs)
- 80 g méz
- 60 g puha vaj
- 2 tojássárgája
- 8 g só
- 1,5 tk. őrölt kardamom
+ 1 tojás a kenéshez
Elkészítés:
- Készítenünk kell egy előtésztát. Ezt célszerű este előkészíteni, hogy másnap reggel neki tudjunk állni mindennek és senki ne járjon úgy, hogy hajnal 5kor süti a kalácsot... :D
- Az előtésztához keverjük össze a kovászt, a tejet és 200 g sima fehérlisztet. Fedjük le, majd hagyjuk 7-8 órát pihenni szobahőmérsékleten. (Ez ideális esetben éjszaka történjen és ne nappal. Ez az időtartam növekedhet is, ha nem elég erős a kovászunk.)
- Ha a tészta sűrűn buborékos lett, akkor adjuk hozzá a maradék liszteket, a tojások sárgáját, a mézet, a kardamomot, valamint a sót és dagasszunk belőle egy ruganyos, kéztől elváló tésztát. Végül ekkor, 3-4 körben dagasszuk hozzá a vajat is. Egy nagyon selymes, kéztől - és mindentől - elváló tésztát kell kapnunk. Takarjuk le és meleg helyen (25-26°C) hagyjuk pihenni egy órát. (én a pihentetéshez, kelesztéshez egy lezárható műanyag dobozt használok, mert nincs konkrét kelesztőtálam)
- Az első pihentetés után vegyük elő a tésztánkat és óvatosan hajtogassuk át a következőképpen: óvatosan, kézzel formázzunk belőle egy téglalapot (nem kell se liszt alá, se nyújtófa a formázáshoz), majd az alsó harmadot hajtsuk fel és rá a felső harmadot. Picit nyomkodjuk össze az ujjainkkal, fordítsuk el 90°-kal és hajtsuk fel ismét az alsó harmadot, majd rá a felső harmadot. Tegyük vissza pihenni, ugyanúgy letakarva, meleg helyre 45 percre.
- Ha a pihentetési idő letelt, ismételjük meg a hajtogatást és a 45 perces pihentetést is.
- Miután a tészta kipihente magát, osszuk annyi részre, ahányat a fonás igényel. Én 6-os fonással készítettem, így ha három kisebb kalácsot szeretnénk kapni, akkor osszuk a tésztát 18 egyforma részre. Gömbölyítsük, hagyjuk 15-20 percet letakarva pihenni, majd sodorjuk ki őket és fonjuk össze (ehhez a youtube-on érdemes videót nézni, én is pont ezt csináltam) a szálakat.
- Tegyük sütőpapírra a kalácsot (most könnyű még mozgatni, kelés után fellazul a tészta és nehezebb, vagy egyáltalán nem lehet átmozgatni, így viszont a sütőpapírral együtt tudjuk a tepsire rakni), kenjük le felvert tojással és lefedve (szintén nagy méretű, lezárható műanyag dobozban) kelesszük 1-1,5 órát. Ha a kalács nagyjából a duplájára kelt, akkor toljuk 200°C-os, sütőbe 10 percre, majd csökkentsük a hőt 180 fokra és süssük még 20-25 percet. (mindenkinek a saját sütőjét kell ismerni hozzá)
A kovászos kalács tésztája kicsit tömörebb, mint az élesztős, de tartósabb is és gazdagabb ízű is.

A hetekben másodszor készült nálunk burgonyafőzelék. Először medvehagymával, majd másodszor, turbolyával. Mindkettő elég jó, más-más karakterrel, viszont legközelebb azt hiszem előállok egy turbolyás sárgarépafőzelékkel is. Mondjuk.
A telkünkön tömegesen nő a turbolya, a salátaboglárka (
Eszternél láttam minden évben, hogy lazán eszik a friss virágokat is, így gondoltam kipróbáljuk mi is. Még élünk! :D ), így nagy lelkesen gyűjtögettem kicsit.
A turbolyát könnyű felismerni. Bár külsőre összetéveszthető mérgező "barátaival", például a foltos bürökkel, de bízzunk az orrunkban - akárcsak a medvehagymánál - , dörzsöljük meg a levelét és a turbolya ánizsos illatot fog ontani magából ezerrel. A salátaboglárka "párja" a mocsári gólyahír, de azon kívül hogy sárga virágúak és nagyjából egy időben jelennek meg, szerintem semmiben nem hasonlítanak egymásra. Olvassunk, nézzünk utána bőszen a neten!
Nem akarok senkit arra buzdítani, hogy menjen a természetbe, kiránduljon stb, de ha van rá lehetősége, akkor most itt a friss zöldek szezonja!
Kicsit nehéz most mennyiségeket írnom, mert csak úgy nekiálltam főzni, de megpróbálkozom vele.
Hozzávalók a főzelékhez 4-5 főre:
- 1 kg krumpli
- 1 nagy csokor turbolya
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 bio citrom héja
- 1/2 citrom leve
- 1/2 kk fokhagymapor
- kb. 0,8 l zabtej
- olívaolaj
- só (én füstölt sót használtam)
Elkészítés:
- A hagymát apróra vágom, kevés olajon, alacsony lángon dinsztelni kezdem. Ráreszelem a citrom héját, majd hozzászórom a fokhagymaport, felöntöm kevés vízzel, és hagyom "gyöngyözni".
- A krumplit megpucolom, felkockázom tetszőleges méretűre (olyan főzelékbevaló méretre) ráöntöm a hagymás alapra, majd felöntöm annyi zabtejjel, hogy éppen ellepje a krumplit és megsózom. Puhára főzöm, de nem szét!
- Ha a krumpli megpuhult, elzárom a gázt, kiszedem a főzelék felét, hozzáadom a turbolyát, a fék citrom levét és leturmixolom. Ezt a turmixolt, keményítőben igen gazdag masszát keverem hozzá az egészben hagyott krumplis alaphoz és kész is a főzelékem! Önmagával sűrítve.
Készítettem hozzá egy kis turbolyapesztót is (na jó, nem ehhez, de mivel most ez is van itthon, így került rá): csokor turbolya + marék pirított tökmag + marék reszelt grana padano + só + olívaolaj bele a mozsárba, szétzúzni és rá a főzelékre!

Baromi kevés munka, annál finomabb végeredmény. Kecskesajt nélkül totál vegán és nem mellesleg pont olyan az íze, mintha egy tökéletes chili con carne lenne. Hús nélkül.
Hozzávalók 6 főre:
- 500 g lencse (én hegyilencsét használtam, ami gyakorlatilag a vöröslencse "pucolatlan" verziója)
- 1 közepes vöröhagyma
- 2 babérlevél
- 1 egész csillagánizs
- 2 gerezd fokhagyma apróra vágva
- 1 evőkanál paradicsompüré (sűritmény)
- 10 g étcsokoládé (80%)
- 2,5 liter víz
- olívaolaj
- morzsolható, vagy krémes kecskesajt
Elkészítés:
- A hagymákat pároljuk meg kevés olívaolajon (kezdjük a vörössel, majd később adjuk hozzá a fokhagymát, nehogy az megégjen), adjuk hozzá a paradicsompürét (nem lé!!), keverjük el, öntsük fel a vízzel, adjuk hozzá az átmosott lencsét, a babérlevelet és a csillagánizst.
- Főzzük alacsony lángon 2,5-3 órán át (legideálisabb öntöttvas fazékban), amíg egy sűrű, gyakorlatilag ragu állagú lencsét nem kapunk. Ekkor dobjuk bele az étcsokoládét és főzzük még kb. negyed órát.
- Ha elkészült, tálalásnál szórjuk meg kecskesajttal és jól passzol hozzá a frissen vágott korianderzöld is.
Lussekatter
17 Dec 2019 2:58 AM (5 years ago)

Évek óta tervezgetem, hogy megsütöm december 13-án majd én is a svédek nagy klasszikusát a "Luca macskáját". Rajongok a sáfrányért és most már csak fényévente egyszer csinálok kelt tésztát, mégis a világ egyik leghygébb dolgának tartom. Kidagasztani, keleszteni... megsütni... rárepülni az első darabokra még melegen, úgy hogy természetesen tisztában vagy vele, hogy nagyon fog tőle fájni a hasad, ha még forrón bezabálsz belőle.
Rajongok az északi vonalért a péksütemények terén is, legyen szó a testes rozskenyerekről, vagy az édes péksüteményeikről.
Ezt a verziót igyekeztem egy hajszálnyival egészségesebben elkészíteni, mint ahogy azt eredetileg kellene, így a liszt 4/5-ét tk. tönkölylisztre, az 1/5-ét pedig durum réteslisztre (aka semolina) cseréltem. A sáfrány... jesszusom mennyire bódító illata tud lenni sütés közben.
Kezdjünk neki előző este, mert a bedagasztott tészta a hűtőben kel lassan, egész éjszakán át.
Picit nálam túlkeltek a sütés előtt, mert.... retusáltam és észrevétlen repült az idő. :)
Hozzávalók 16 db-hoz: (lehet nagyobbakat is készíteni, de minek?! :) )
- 1/2 kk szálas sáfrány
- 25 g friss élesztő
- 200 ml tej (mivel én nem iszom sima tejet, így zabtejet raktam bele)
- 100 g tejföl
- 100 g vaj (1 cm-es kockákra vágva)
- 400 g tk. tönkölyliszt
- 100 g durum rétesliszt (semolina)
- 2,5 g só
- 75 g kókuszvirágcukor
- 32 nagyobb szem mazsola
+ 1 tojás a kenéshez
Elkészítés:
- Felforralunk 100 ml vizet, majd leforrázzuk vele a sáfrányt. (Miután felforrt, hagyjuk 1 percig állni a vizet és csak utána öntsük rá a fűszerre!)
- A tejet megmelegítjük, hozzáadjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
- A robotgép táljába (vagy csak egy nagy tálba, ha kézzel dagasztanánk) mérjük a liszteket, a tejfölt, a vajat és a sót. Ráöntjük a sáfrányos vizet, az élesztős, cukros tejet és kb. 10 percen át dagasztjuk a géppel, amíg egy sima, ruganyos tésztát nem kapunk belőle, ami lágy állaga ellenére jól elválik az edény oldalától. Fedjük le a tálat, majd tegyük a hűtőbe egy egész éjszakára, vagy 6-8 órára.
- Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.
- A hűtőből kivéve a tésztát, osszuk 16 felé. Sodorjunk belőlük 25-30 cm hosszú rudakat, majd S formában csavarjuk fel őket (ahogy a képeken is látható), majd tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe őket és hagyjuk kelni szobahőmérsékleten 10-15 percet. Kenjük le felvert tojással a felületüket, nyomjunk a megformált tésztákba 2-2 szem mazsolát, majd toljuk 12-15 percre a 200°C-ra előmelegített sütőbe.


Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálam sokáig a falafel egy "vagy sikerül, vagy nem" típusú étel volt és nem akartam elhinni, hogy nincs valami atombiztos módszer, vagy recept, amit bármikor be tudok vetni és nem sülök fel vele. Úgy vettem észre, hogy a konzerv csicseriborsóból rendszeresen más és más állagú masszát tudok produkálni, így nem is csoda, hogy néha nyomtalanul eltűnt a forró olajban és baromira ki voltam tőle, mert nem akartam tojást rakni bele, hogy az tartsa egyben, hiszen ez alapvetően egy teljesen vegán recept, totál felesleges a tojást kötőanyagként felhasználni.
Nem is tudom, hogy eddig miért nem olvastam el Ottolenghi Jerusalem c. könyvében az ő verzióját, mert akkor hamarabb megvilágosodtam volna. Talán.
Mindenesetre az ő receptjéből indultam ki és a siker óriási! Ropog, finom és egyben marad!!!
Hozzávalók (4-5 főre):
- 250 g szárított (ez nagyon fontos!) csicseriborsó
- 1 kisebb hagyma apróra vágva (használhatunk újhagymát is, ha épp kapunk szépet)
- 1 kk szárított fokhagymapor
- 1 nagy csokor friss koriander
- chili ízlés szerint
- 1 ek egész római kömény
- 1 ek egész koriandermag
- 10-12 db zöld kardamom
- 1 kk fahéj
- 1 kk sütőpor
- 2 ek zabliszt
- kb. 1 liter olaj a sütéshez
- + fekete és sima szezámmag
- só
Elkészítés:
- A csicseriborsót előző éjjel áztassuk be hideg vízbe és hagyjuk kb. 12 órán át ázni.
- A következő napon csöpögtessük le a csicseriborsót, tegyük késes turmixgépbe / cutterbe. (Igen, nyersen, semmiképp se főzzük meg előre!!) A kardamomhüvelyekből szedjük ki a magokat, tegyük mozsárba az előzőleg száraz serpenyőben megpirított római köménnyel és koriandermaggal együtt és zúzzuk őket porrá. Ha ez megvan, öntsük a mozsár tartalmát, a fahéjat, a chilit, a friss korianderzöldet és a hagymát a csicseriborsó mellé a turmixba és daráljuk le. (egyébként ezt az egész folyamatot végezhetjük húsdarálóval is, ha nem lenne késes turmixunk) Egyéni ízlés, hogy teljesen homogén masszát, vagy darabosat szeretnénk kapni. Én jobban kedvelem azt a verziót, amiben még vannak apróbb darabok, így én nem darálom teljesen péppé az egészet. A lényeg, hogy gyúrható masszát kapjunk a végén és ne essen szét darabjaira. Adjuk hozzá a lisztet, a sütőport, 2-3 evőkanál vizet, csipet sót és keverjük / gyúrjuk át alaposan, hogy mindenhova jusson minden alapanyagból.
- Forrósítsuk fel az olajat 180°C-ra, majd nedves kézzel formázzunk golyókat/hengereket a tésztánkból, hempergessük meg a szezámmagban (nem kell teljesen fednie, csak legyen rajta valamennyi) majd süssük 3-4 perc alatt aranybarnára őket.
Én általában uborkával szeretem a legjobban enni, most is így tettünk. Vékonyra szeleteltem az uborkákat és készítettem hozzá apróra vágott korianderzöldből, még egy kis uborkából, fokhagymából és kókuszjoghurtból egy dresszinget.

Ilyenkor nyáron, amikor sorra érnek a friss zöldségek és gyümöcsök, szimplán a paprika, az uborka gondolata nyomán máris túlcsordul a nyálam és egész nap rágcsálnám ezeket. Így jött az ötlet, hogy leves formájában is elkészítem a paprikát - korábban készítettem már egy hasonlót ezer éve a blogkostolóra... 100 adagot... és alig fogyott, full kudarc volt az egész csapatunknak -, így bevágtam őket a sütőbe és hagytam feketére égni. Cserébe így már az egész lakásban őrületes illat terjengett. A legjobb ebben a levesben, hogyha elhagyjuk a kecskesajtot, akkor vegán és hidegen is nagyon-nagyon jól tud esni, akár egy gazpacho.
Hozzávalók:
8-10 db kápiapaprika
2 kisebb pohár (talán 200 ml) kókuszjoghurt
1 kisebb vöröshagyma
koriander (mag)
római kömény
chili
só
olaj
1l víz (vagy alaplé)
1 db zöld kaliforniai paprika
1/2 lime leve
kis csokor koriander zöld
morzsolható friss kecskesajt
Elkészítés:
- A paprikát berakom a 200 fokos sütőbe és addig sütöm, amíg a héja egészen meg nem feketedik. Utána egy légmentesen záró dobozba rakom és kb. 10-15 perc múlva megtisztítom a paprikákat, azaz lehúzom a bőrüket és kiszedem a csumáját.
- Kevés olívaolajon megpárolom az apróra vágott hagymát, közben pedig egy másik, száraz serpenyőben megpirítom az egész koriandermagokat és a római köményt. Ha már illatoznak a fűszerek, lekapom a tűzről és mozsárban összezúzom őket.
- Ha a vöröshagyma már üveges, akkor rászórom a fűszereket, ízlés szerint a chilit is, hozzáadom a megtisztított paprikát és felöntöm a vízzel, vagy alaplével. (ha azt látjuk, hogy túl kevés lenne a paprika mennyiségéhez a folyadék, akkor adjunk hozzá fél literrel többet). Felforralom, majd botmixer segítségével simára turmixolom. Érdemes ilyenkor sózni, mert a paprika igen édes tud lenni és így talán könnyebben kiegyenlíthetők az ízek. Ha jó, akkor elzárom alatta a gázt, majd hozzáturmixolom a joghurtot is.
- A zöld paprikát és a korianderzöldet apróra vágom, összekeverem kevés olívaolajjal és a lime levével, majd némi kecskesajt társaságában ezt szórom a kész leves tetejére. Hidegen és melegen is fogyasztható, épp ahogy az évszak kívánja. :)

Nagyjából minden év március elején elkezdek remegni a spárgáért és alig várom, hogy feltűnjön az éttermek étlapjain, illetve a zöldséges polcokon. Ilyenkor spárgával eszünk spárgát, na meg egy kis spárgát, leves, saláta, egytálétel minden formájában, gyakorlatilag mindenbe passzol (bizonyos határokon belül nyilván) és szurkolok, hogy utánam senki ne menjen egyből a mosdóba.
Az újkrumpli spárga viszont klasszikus párosítás, tökéletesen illenek egymáshoz.
Hozzávalók 2 főre:
- 10 db apróbb újburgonya (ezeket három darabba vágom)
- 1 csomag spárga
- só
- bors
- friss petrezselyem
- 1 kis gerezd fokhagyma
- joghurt (én kókuszjoghurtot használtam)
- 3-4 ág friss rozmaring (opcionális)
- vaj (helyettesíthető olívaolajjal)
- olívaolaj
- darabolt pisztácia (vagy dió)
Elkészítés:
- A burgonyát alaposan megmosom és megdörzsölgetem, nem hámozom, három darabba vágom. Sós vízben felteszem "félkeményre" főzni.
- Közben előmelegítem a sütőt 200°C-ra. Az előfőzött burgonyát leszűröm, majd összekeverem kb. 5 dkg vajjal (ha vegán módon készítjük, akkor olívaolajjal), sózom, borsozom és rátépkedem a rozmaringágakat. Alaposan összekeverem és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és sütöm 35-40 percig, vagy amíg aranybarna színt nem kap és látszólag csodásan ropogós nem lesz.
- Közben a spárgákat is előkészítem, megmosom. Én az ilyen vékony, zsenge zöldségeket nem szoktam pucolni, csupán hajlítom kicsit és pattan ott, ahol pattannia kell - a fás és a zsenge rész határán -, majd forró serpenyőben, kevés olívaolajon 3-4 perc alatt megpirítom őket. (nem baj, ha néhol jobban odakaramellizálódik), majd a serpenyőből kiszedve falatnyi darabokra vágom őket.
- Összekeverem a burgonyával.
- A joghurtot kikeverem a nagyon apróra vágott fokhagymával és a petrezselyemmel, majd kanalazok a "salátámra".
- Durva szemű tengeri sóval szórom meg és darabolt pisztáciával / dióval.
- Szerintem a legjobb önmagában fogyasztani, de ha szívesen fogyasztunk halat, akkor egy hirtelen sült filé eléggé király lehett hozzá.


Az van, hogy nekiálltam rendkívüli nagy kreativitással - legalábbis én akkor és abban a percben úgy éreztem -, hogy legyártok valami ultraizgi salátát fodros kelből. Benéztem a konyhaszekrénybe és volt egy csomag bontatlan tarka quinoám és már fejben össze is társítottam a kettőt. Aztán elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy bakker... tudat alatt is hatással volt rám a
12 hónap salátáskönyv, mert eszembe jutott, hogy Évi ezt már ellőtte a könyvében, viszont az még izgalmasabb, hogy teljesen más formában. Én végig a zöld színek mentén gondolkoztam és ha jól sejtem sokan vagyunk így, hogy követjük azt az "elvet", miszerint az egyforma színű ételek jól passzolnak egymáshoz. Én rengeteg korianderzöldet képzeltem hozzá, pirított pisztáciát és apróra vágott, hüvelyes cukorborsót, megfejelve egy kis pisztáciaolajjal és lime levével. Ezzel gyakorlatilag le is írtam a receptet, mert szemmértékre is tökéletesen össze lehet dobni a salit, de azért leírom lentebb majd azt is, hogy én milyen arányokkal dolgoztam.

Hozzávalók 4 főre:
- 1/2 csésze quinoa
- 100 g fodros kel
- 1 marék sózatlan pisztácia
- 100 ml pisztáciaolaj/olívaolaj
- 2 ek. fehér balzsamecet
- 1/2 lime leve
- 1 csokor friss korianderzöld
- 1 közepes méretű lilahagyma / 2 szál újhagyma
- 1 marék hüvelyes cukorborsó
- só
- bors
Elkészítés:
- A quinoát mossuk át alaposan, majd főzzük meg dupla mennyiségű vízben az alábbiak szerint: forraljuk fel, majd takarék lángon főzzük 15 percig.
- A fodros kelt szabadítsuk meg a fásabb száraitól, majd tépkedjük, vágjuk falatnyi darabokra.
- A pisztáciát pirítsuk meg, majd aprítsuk durvára, akárcsak a korianderzöldet.
- A lime levét keverjük össze az olajjal és az ecettel.
- A hagymát vágjuk apróra és a cukorborsót is a hüvellyel együtt.
- Ezután nincs más dolgunk, mint összekeverni a hozzávalókat, sózzuk, borsozzuk és fogyasztás előtt tegyük hűtőbe 1-2 órára.

Minden évben kora tavasszal kiszabadulunk a Bakonyba és jól megszedjük magunkat medvehagymával. Így volt ez idén is és az utolsó csokrot vágtam bele ebbe a töltelékbe. Érdekes, hogy alapvetően a tavasz az az évszak, amit a legkevésbé kedvelek, de azért a friss zöldeket és terményeket már alig várom. A medvehagyma igazi hírnök. :)
Hozzávalók 6 db mini quiche-hez: (12 cm átmérőjű formákat használtam)
A tésztához:
- 200 g teljes kiőrlésű liszt
- 50 g telkes kiőrlésű zabliszt
- 125 g felkockázott, hideg vaj
- csipet só
- 4-5 ek hideg víz
A töltelékhez:
- 5 dl tejszín
- 6 db tojás
- 1 csokor medvehagyma
- 100 g reszelt cheddar v. gruyere
- csipet só
- frissen őrölt bors
- 100 g krémes kecskesajt
Elkészítés:
- A vajat gyors kézmozdulatokkal morzsoljuk el a lisztekkel (vagy használjunk robotgépet, én a krémkeverő kart szoktam ehhez használni), a sóval, majd adjuk hozzá a vizet evőkanalanként, gyúrjuk szintén pár kézmozdulattal gombóccá, majd csomagoljuk fóliába és tegyük kb. 1 órára a hűtőbe. (a lényeg, hogy a kezünk melege ne olvassza meg túlságosan a vajat)
- A tésztát osszuk hat egyforma darabra, majd egyenként, két sütőpapír között nyújtsuk kb. 2 mm vastagságúra és béleljük ki a tésztával csinosan a formáinkat. Villával szúrkáljuk meg az alját, majd tegyük 5-10 percre a fagyasztóba a kibélelt formákat.
- A sütőt melegítsük elő 200°C-ra.
- A tésztát először vakon kell sütnünk, ehhez használjunk nehezékként sütőgyöngyöt, babot, vagy rizst. Tegyünk sütőpapírt a tésztával bélelt formákba, súlyozzuk le a nehezékkel, majd toljuk 20 percre a sütőbe őket. Ekkor távolítsuk el a nehezéket és üresen is süssük további 10 percet. Ezután vegyük le a sütő hőmérsékletét 175°C-ra.
- A vaksütés közben készítsük elő a tölteléket: A tojásokat egy villával felverem, hozzákeverem a tejszínt, a felaprított medvehagymát, a finomra reszelt sajtot, a sót és a borsot.
- Eloszlatom a tölteléket az elősütött tésztákban, majd teáskanállal kanalazok bele a krémes kecskesajtból is (ezt úgy képzeljük el, mintha galuskát szaggatnánk kanállal és beleejtjük a folyékony töltelékbe).
- A 175°C-os sütőbe tolom őket 25-30 percre.
- Miután kihűlt, kiveszem őket a formából, salátával, csírákkal, balzsamkrémmel (condimento) tálalom.


Kétségtelen, hogy az adventi időszak közönségkedvence nálunk itthon a RUGELACH. Nyilván rendkívül aktuális a poszt, de sebaj, ez itt lesz decemberben is és inkább kerüljön fel márciusban, mint soha. Mert ennek itt kell lennie.
Évek óta teljes kiőrlésű zablisztből és kókuszvirágcukorból készítem a sütit, persze azért fogyókúrás így sem lesz, mert van benne ezerrel zsiradék, méghozzá krémsajt formájában...
A klasszikus receptemet használom, egy az egyben kicserélem az alapanyagokat, nem agyaltam nagyon azon, hogy ne sikerülne, hiszen kelnie nem kell, így nem jár akkora kockázattal az elkészítése.
Isteni jól esik egy csésze tea, tejes kávé, vagy matcha latte mellé.
Hozzávalók:
- 225 g krémsajt (Philadelphia a legideálisabb)
- 2 bögre teljes kiőrlésű zabliszt (2,5 dl-es bögrével mérve és persze lehet ez sima liszt is, vagy tk. búzaliszt)
- 120 g vaj
- 1/4 bögre cukor (én kókuszvirágcukrot használtam)
- 1 tk. vaníliakivonat
- csipet só
A töltelékhez:
- 150 g puha vaj
- 2 ek cukrozatlan kakaópor
- 1/2 tonkabab lereszelve
- 2 ek kókuszvirágcukor
- 4 ek darált törökmogyoró (elhagyható)
+ tej a kenéshez (én zabtejet használtam)
Elkészítés:
- A vajat robotgép segítségével krémesre keverem a krémsajttal. Hozzáadom a lisztet, a vaníliakivonatot, a csipet sót és a cukrot, gombóccá gyúrom, majd az egészet fóliába csomagolom és egy éjszakára (ez nagyon fontos, mert egy ultraragacsos tésztát kapunk) hűtőbe teszem.
- A tésztát 4 részre osztom, majd alaposan (fontos, mert a hosszú pihentetés ellenére is még viszonylag nehezen kezelhető a tészta) kilisztezett felületen egyesével kinyújtom őket 2-3 mm vastagságú téglalapokra. (Amíg az egyik tésztalappal dolgozunk, addig a maradék tésztát mindenképpen rakjuk vissza a hűtőbe, hogy ne puhuljon, melegedjen és csak akkor lássunk neki a kinyújtásának, amikor az előzőt megtöltöttük és feldaraboltuk és betoltuk a sütőbe.)
- A töltelékhez krémesre keverem a vajat a kakaóval és a cukorral.
- Gondolatban a tölteléket is negyedelem, a lényeg, hogy mindegyik tésztalapra egyenlően jusson.
- Egy spatula segítségével vékonyan eloszlatom a nyers tésztán a kakaós tölteléket, megszórom egy evőkanálnyi darált mogyoróval, feltekerem és 3 cm-es darabokra vágom őket. A fenti folyamatot megismétlem a maradék tésztával és töltelékkel is. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a "csigákat", lekenem őket tejjel és 175°C-on sütöm kb. 20 percig.
- Hagyom kihűlni őket és légmentesen záró fémdobozban tárolom, míg el nem fogy.



Ezek a francia / franciás aprósütemények mind nagyon egyszerűek, a titok szimplán az alapanyagban van. Még tél közepén futottam bele a Culinarisban friss, kezeletlen bergamotba és bár az illatát ismerem, imádom, rajongok érte, "eredeti" formájában még sosem használtam, így nem is mertem túl sokat venni belőle, mindössze két darab landolt a táskámban. Gondolkoztam viszont, hogy mihez kezdjek vele, amiben tud érvényesülni az aromája és ekkor jutott eszembe, hogy valamiféle aprósütibe kellene belesütnöm. Totál megőrültem az illatától, amikor elkezdtem lereszelni a héját... elképesztő.
Természetesen ha nem jutunk bergamothoz, tökéletesen kivitelezhető citrommal is és adhatunk mellé kevéske kakukkfüvet, de ha van rá alkalmunk, toljuk bergamottal!
Hozzávalók:
(kb. 16 db-hoz)
- 100 g vaj
- 60 g tk. liszt
- 60 g mandulaliszt
- 1 ek vaníliakivonat
- 2 friss bergamot reszelt héja és leve
- 2 tojás
- 40 g cukor (kókuszvirág/eritrit)
- 1 tk sütőpor
- + vaj a formák kikenéséhez
Elkészítés:
- Olvasszuk fel a vajat és hagyjuk picit visszahűlni és közben a tojásokat keverjük krémesre a cukorral.
- Adjuk hozzá a liszteket, a sütőport, a bergamot lereszelt héját és levét és keverjük csomómentesre.
- A vajat csak ezután, folyamatosan belecsurgatva keverjük el a tésztával, majd tegyük legalább 2 órára hűtőbe az egészet.
- Kenjük ki vékonyan vajjal a formánkat, majd kb. egy lapos evőkanálnyi tésztát adagoljunk minden egyes mélyedésbe.
- Toljuk a 175°C-ra előmelegített sütőbe légkeverésen 10 percre.
- A legfinomabb frissen, de tökéletesre vizsgázik másnapos, harmadnapos állapotában is.
 |
Itt jól látszik, hogy kb. ugyanúgy néz ki a bergamot, mint egy citrom, csak akkora, mint egy lime. :) |

Nevezzük salátának.
Az utóbbi időben nagyon odavagyok a jól befűszerezett és alaposan körbepírított csicseriborsóért. Előfordul, hogy sütőben sütöm, mintha valami egytálétel készülne (vagyis az is... attól függ mennyi nedves alapanyagot adok hozzá), vagy ha gyorsabb mutatványra vágyom, akkor csak serpenyőben forgatom át jó magas lángon. Jelen esetben ez utóbbi módszerhez folyamodtam és nagyon bírom, hogy percek alatt egy laktató saláta landol a tányéromban. Készíthetjük persze frissen főzött borsóból is, az nyilván megnöveli az elkészítési időt, de nálam mindig van itthon legalább 2-3 üveg/konzerv, mert sokszor életet tud menteni. Gondoljunk csak a hummuszra... :)
Hozzávalók 2 főre:
- 100 g bébispenót
- 1 üveg csicseriborsó (kb. 200 g)
- 1 ek. tahini (szezámpaszta)
- 1 tk. egész római kömény
- 1 tk. egész koriandermag
- 1 ek. füstölt paprika (mi a csípőset preferáljuk)
- 1 ek. olívaolaj
- 1/2 citrom leve és héja
- só
- 2 szál újhagyma
- 1 tk. fekete hagymamag (lehet szezám is)
Elkészítés:
- A csicseriborsót alaposan mossuk át, csöpögtessük le, közben a fűszereket (kömény+koriander) pirítsuk meg egy száraz serpenyőben, majd amikor már illatoznak, öntsük mozsárba és őröljük porrá őket. Öntsük a csicseriborsóra a füstölt paprikával, az olívaolajjal, a citrom héjával és levével együtt, keverjük össze alaposan és pirítsuk meg egy tűzforró serpenyőben. (Vigyázat! A hő hatására a csicseri pattoghat, de ez ne tántorítson el minket!)
- Halmozzuk egy tányérra a megmosott és leszárított spenótleveleket, szeleteljük rá vékonyan az újhagymát, oszlassuk el rajta a tahinit és szórjuk rá a pirított csicseriborsót. Mehet rá még a hagymamag, esetleg egy kis finom olívaolaj (vagy szezám, esetleg mogyoró) és faljuk fel!
Lehet nyilván turbózni még: 1) összekeverhetjük a tahinit egy kis joghurttal és zúzott fokhagymával és használhatjuk ezt öntetnek; 2) kockázhatunk savanyított, sózott citromot is bele; 3) agyonszórhatjuk friss korianderzölddel.
Banánkenyér
19 Feb 2019 1:40 PM (6 years ago)

Egyszerű, gyors, jó pár napra tudunk számolni vele reggeliként. Ha már unjuk, pirítsuk meg egy serpenyőben a szeleteket, egészen új dimenzióba repíti a süteményt.
Hozzávalók:
- 4+1 nagyon érett banán
- (a +1 a tetejére van)
- 120 g növényi olaj (én olívaolajat szoktam használni, szeretem az ízét)
- 35 g cukor (én kókuszvirágot használok)
- 220 g teljes kiőrlésű zabliszt (nem zabpehelyliszt, hanem rendes liszt)
- 3 tk. sütőpor
- 1 ek. fahéj (bármilyen fűszer, amit el tudsz képzelni én pl. borsot szoktam belerakni még az extra pikantéria miatt)
- 50 g apró zabpehely
- 80 g étcsokoládé (elhagyható)
- 100 g dió/mandula
- 1 ek. chiamag őrlemény (vagy útifűmaghéj)
- + zabpehely a tetejére
Elkészítés:
- A chia magot / útifűmaghéjat áztassuk be fél deci vízbe.
- A 4 darab banánt törjük pépesre mondjuk egy krumplinyomóval/villával, keverjük el az olajjal, a fűszerekkel és a cukorral.
- Adjuk hozzá a zselésedett állagú chia magot, a durvára vágott diót és a csokit, majd alaposan keverjük össze az egészet a sütőporral elkevert liszttel.
- Ezt a masszát töltsük sütőpapírral bélelt formába, a tetejét díszítsük a maradék félbevágott banánnal, szórjuk meg zabpehellyel és toljuk 60 percre a 175°-os sütőbe, légkeverésen. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e.
Kiegészítésként még annyit írnék, hogy ez egy cuccos tészta, tehát száraz kb. sosem lesz. :)
Tom Ka Gai
19 Feb 2019 9:52 AM (6 years ago)

Egészen biztos, hogy annak, aki szereti az indonéz/thai konyhát, ismerősen cseng a fenti név, hiszen egy emblematikus levesről van szó, amiben olyan csodaszépen simulnak egymáshoz a különböző ízek, hogy az valami fantasztikus. Manapság már a fűszerek sem beszerezhetetlenek, bár az tény, hogy inkább delikáteszekben van a legnagyobb esélyünk belefutni ezekbe, de kihagyni a receptből semmiképp nem tudjuk őket. Nekem szerencsére volt itthon thai citromfüvem és kaffir lime levelem is, viszont galanga gyökeret Fehérváron nem kaptam, így kénytelen voltam gyömbért használni. (bár hasonló az ízviláguk, mégis teljesen mások... tippem szerint az Ázsia Bt-nél és a Culinarisban lehet kapni szinte biztosan)
Bár nagyon sok ételt szeretek elkészíteni húsmentes, vegán változatban, ahogy pl. a ramennel is tettem és szerintem tök jól működött is, de ennél a levessel felesleges kísérletezni a veganizálással, mert a fő karakterét a sok növényi alapanyag mellett a halszósz is adja.
Hozzávalók:
(kb. 8 főre)
- 1 hüvelyknyi friss galanga (vagy friss gyömbér)
- 15 db kaffir lime levél (ez például jól fagyaszható, tehát be lehet tankolni belőle)
- 4 db thai citromfű (ez is jól fagyaszható)
- 10 dkg shitake vagy bármilyen ázsiai konyhában használatos gomba
- 1 l kókusztej
- 3 l alaplé (csirke, vagy zöldség és lehetőleg ne legyen túl sós)
- 7-8 ek halszósz
- 1 ek cukor (pálmacukor, vagy kókuszvirágcukor, de jó a nádcukor is)
- 50 dkg csirkemell 1-2 cmes kockákra vágva
- thai chili ízlés szerint
- 2 gerezd fokhagyma
- friss koriander
- 6-8 db friss rákfarok (elhagyható)
- lime
- babcsíra, paprika, újhagyma (ezek is elhagyhatók, de ad egy kis extra roppanósságot a leveshez)
Elkészítés:
- A thai citromfüvet törjük össze a kés lapjával, vagy egy klopfolóval (így adja ki az ízét), a galangat (vagy a gyömbért) karikázzuk fel, a fokhagymát szintén szeleteljük vékonyra, majd adjuk ezt mindet az alapléhez a kaffir lime levelekkel együtt. Forraljuk fel és főzzük 20-25 percig, hogy a fűszerek aromái jól átjárják a levest. Ezután szűjük le és öntsük vissza ugyanabba az edénybe, amiben eddig főztük.
- Dobjuk bele a kockákra vágott csirkehúst, a felszeletelt gombát, a felkarikázott chilit és főzzük ismét 20 percig. Ezután vegyük lejjebb a lángot és adjuk hozzá a kókusztejet, a halszószt, a rákfarkakat és a cukrot. Fontos, hogy ekkor már ne forraljuk, csak alacsony lángon főzzük, amíg a rák húsa pár perc alatt meg nem fő.
- Ha nem érezzük elég ízesnek a levest, adjunk hozzá még halszószt és így érjük el a harmonikus állapotot.
- Tálalásnál szórjuk meg bőségesen friss korianderrel, dobjuk bele a vékonyra szeletelt zöldségeket, a babcsírát, facsarjunk rá egy kis limelevet. Én egy kicsi mogyoróolajat is küldtem rá.

Hangulatfüggő
30 Dec 2018 12:51 PM (6 years ago)

Amióta dolgoztunk ezen a könyvön, pontosan tudtam, hogyha egyszer végzünk vele, ha egyszer tényleg megjelenik, akkor biztosan fogok róla írni egy bejegyzést ide, a blogra, hiszen ez akkora projekt volt, aminek bőven van itt helye.
Tavaly év végén vetődött fel az, hogy Szandrának lehetne egy könyve, majd megbeszéltük – akkor még kiadóval -, hogy január elején elindulnak az egyeztetések és meglátjuk mi sülhet ki ebből az egészből. Viszonylag gyorsan a tettek mezejére léptünk és már februárban megtartottuk az első fotózást, egészen konkrétan a Babérligetben. Ekkor még az egyszerű, hétköznapi süteményeké volt a főszerep, hiszen gyakorlatilag egyik napról a másikra tűztük ki a fotózás napját és amúgy is passzolt az időjáráshoz, a borús téli hangulathoz azoknak a sütiknek a karaktere, amik tökéletesen funkcionálhatnak egy téli reggeli, vagy egy ködös délutánk a kávénk/teánk mellé. A koncepció akkor már nagyjából megvolt Szandra fejében, hogy ő hangulatok köré szeretné felépíteni a könyv fejezeteit és így is vágtunk neki. Az első fotózási napra is már nagyon tudatosan készültem kiegészítőkkel, hátterekkel, tudtam hogy nem akarom túltolni, ám mégis szeretnék valami egyedit csinálni. (Ezt már mindenki eldöntheti egyénileg, hogy sikerült, vagy sem.) Rengeteg eszközt szereztem be külföldről, online és az utazásaink során “offline” egyaránt, mert azonnal összeállt a fejemben, hogy mit szeretnék látni, konkrét kincsvadászatba kezdtem. Szandra teljes mértékben szabad kezet adott nekem a styling és a vizuális koncepció megalkotása során, amiért nagyon hálás vagyok neki, így tudtam igazán szárnyalni, legalábbis én mindenképpen így éltem meg. Ő hozta a maga részéről a színvonalat a finomságokkal, én pedig igyekeztem ezt megtámogatni a “körítéssel”. Pár hét után úgy alakult, hogy a kiadó és Szandráék útja kettévált, hiszen mindenki nagyon határozott volt a maga részéről és senki nem akart engedni a saját elképzeléséből. Így egy kis idegeskedés és egy százas papírzsebkendő elhasználása után a saját kezükbe vették az “ügyet” és folytatta Szandra azt, amiben elejétől kezdve hitt. Azt gondolom így utólag, hogy jobb volt ez így mindegyik félnek. Ekkor igazából már nem nagyon volt kérdés, hogy a munka velem folytatódik vagy sem, hiszen rengeteget fektettem abba, hogy kimondottan ehhez a projekthez szerezzem be, vásároljam meg a kiegészítőket, festettem a háttereket, illetve az első fotózási anyag is mehetett volna a kukába… Ha ezt el kellett volna engednem, olyan lett volna, mintha a szívemből szakítottak volna ki egy darabot (és a bankszámla-egyenlegemből… 😀 ). Kezdetben a kiadó részéről nyilvánvaló volt, hogy én fotózom a könyvet és így adódott, hogy a végére is “megnyertem” magamnak ezt a projektet.






Kalandos volt a megjelenésig vezető út, hiszen a munka nagyja az esküvőszezonnal párhuzamosan folyt. Az
Egy csipet torta már az egyik legnagyobb nevű esküvői torta készítő műhely, tehát végigpörögték (és még most is pörgik) az évet, a szabad napjaikban pedig a fotózásokra készültek, Szandra írt… írt… és írt.
Nekem sem volt éppen unalmas, csúsztam is rendszeresen a tervezetthez képest a sorozataim átadásával, de hálás vagyok a párjaimnak, hogy mindenki jól tűrte a várakozási időt és nagyon megértőek voltak velem.
Többnyire hétfőn-kedden-szerdán ugrottunk bele a könyv fotózásába, vagy kerekedtünk fel a külső helyszínekre és igyekeztünk ekkor “letudni” a fotózásokat, hogy a hétvége mindenkinek az esküvőkkel kapcsolatos elfoglaltságokkal teljen. Mindig a legnagyobb örömmel fogok visszagondolni arra a nyári két napra, amikor vendégül láttak minket a Babérligetben, mi pedig úgy érezhettük magunkat – amikor épp nem dolgoztunk -, mintha igazi, szálló vendégek lennénk. Sok-sok napos fotózás, rengeteg levezetett kilométer, éjszakába nyúló retusálások, rengeteg cipekedés, kitelepülés, kimerültség, nevetés, maximalizmus, barátság… és megszületett a könyv. Megszületett a Hangulatfüggő, amibe belepakoltuk a tőlünk telhető legtöbbet és nagyon bízunk benne, hogy a közönség is olyan boldogan és lelkesedéssel fogajda, ahogy mi készítettük.
Attól lennék már csak a legboldogabb, ha sokan sütögetnétek ebből a könyvből. Január elejétől
EGY CSIPET TORTA MŰHELYÉBEN (1173 Budapest, Pesti út 237. D/22 üzlet/Home Center) és
online is megrendelheted.





“Horváth Alexandra, cukrász, tortadekoratőr, az Egy csipet torta alapítójának kissé formabontó cukrászkönyve Hangulatfüggő címen kerül a piacra novembertől. A szerző első könyvében valamelyest szokatlan, ám közérthető módon, érzelmi oldalról közelíti meg a desszertkészítés témakörét. A sütést egyfajta terápiaként definiálja, receptjeit pedig ennek megfelelően, hangulatok szerint rendszerezi. A könyvben szereplő 60 receptet a változatosság és sokszínűség jellemzi, melyek között találunk innovatív és modern süteményeket, tortákat, de szerephez jutnak a nagy klasszikusok, valamint az egészségtudatos, de teljesen hétköznapi desszertek is. A Török-Bognár Reni által megalkotott egyedülállóan izgalmas képi világ tökéletesen festi meg az egyes fejezetek mondanivalóját és teremt összhangot a tartalom és a hangulatok között. A Hangulatfüggő nem kizárólag a sütés szerelmeseihez szól, a modern és művészi köntös, amibe az alkotók bújtatták, lehetővé teszi, hogy bárki könnyen azonosulni tudjon vele, aki szereti a szépet és nyitott az újításokra.”
Fokozottan felhívnám a figyelmet: a képek szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Török-Bognár Renáta, illetve Horváth Alexandra írásos beleegyezése nélkül semmilyen módon nem felhasználhatók!